Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk arra, hogy mi van körülöttünk. Legtöbbünk épp siet egyik helyről a másikra, vagy a véget nem érő feladatlistáját próbálja teljesíteni, legyen szó munkahelyiről, otthoniról vagy épp mind a kettőről. Rohanó világban élünk szinte megállni sincs időnk, pedig így talán épp mi futunk el a világ mellett.
A nemzetközi slow mozgalom Olaszországból indult 1986-ban. Kezdetben az étkezés volt a mozgalom középpontjában (slow food), Carlo Petrini egy akkor nyíló gyorsétterem elleni tiltakozása indította el ezt a folyamatot. A következő években a slow-filozófia szépen lassan átterjedt az élet más területeire is: városi életmódra, munka világára, divatra, sőt már a kozmetikumok világára is.
Miért olyan fontos, hogy lassítsunk? Hogyan tudjuk ezt megvalósítani, amikor annyi tennivalónk van? – merülnek fel bennünk ezek a kérdések jogosan.
A slow mozgalom tulajdonképpen nem a sebességbeli változásra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy próbáljunk meg egyfajta egyensúlyt találni. Ez főként tudatosságot, önismeretet, befelé fordulást igényel. Ezzel tudnánk enyhíteni a gyorsuló világ okozta mindennapi káoszt, egysíkúságot, stressz-faktorokat és azt, hogy ezek felőröljenek bennünket.
A lassítás eléréséhez nincs egy kézzel fogható recept, ezt mindenki magának, a saját életéhez és ritmusához mérten tudja kitapasztalni és megvalósítani. Sokan gondolhatják azt, hogy „nekem erre nincs időm”, de mint több más helyzetben, itt is apróságokban rejlik a megoldás. Például ha a reggeli kávézást csöndben, hír olvasás, és más közösségi oldalak nézése nélkül töltjük, ha haza felé két buszmegállót sétálunk, vagy több időt próbálunk meg úgy a szeretteinkkel tölteni, hogy tényleg csak rájuk figyelünk.
Fontos az is, hogy adott állapotunkhoz illeszkedő énidőt is biztosítsunk magunknak, olyan programokat is csináljunk, amikben tényleg örömet lelünk és engedjünk magunknak egy kis semmittevést, ha épp arra van szükségünk.
Magunkra figyelni, engedni, tudatosnak lenni. Lassítsunk, ne hagyjuk, hogy elrohanjon mellettünk az élet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
