Evital

Egy nő az élete során számtalan hormonális változáson megy keresztül, mint például a pubertás kor (reproduktív korba lépés), a szülés, a szoptatás, majd végül a menopauza (a menstruációs ciklusok megszűnnek, kilépés a fogamzóképes korból).

Pubertás kor előtt az ösztrogén, progeszteron (női szexuálszteroidok) szintje egy állandó, alacsony szinten van, nincs ciklus, a másodlagos nemi jellegek még nem alakultak ki.

A Pubertás a nő életében az a néhány év, ami alatt aktiválódik a hipotalamuszban az a bizonyos „pulzusgenerátor” (a GNRH= gonadotropin realising hormon pulzáló szekréciója), amely elindítja az agyalapi mirigy FSH (follikulus stimuláló hormon) és LH (luteinizáló hormon) termelését. Ezek a hormonok közvetlenül hatnak a petefészekre, illetve annak hormon elválasztására (ösztrogén, progeszteron), létrejön a ciklus, megjelenik az első menstruáció. Ez átlagosan 12-14 éves életkorban következik be. Ebben az időszakban, a petefészek hormontermelésének hatására megnövekszik a méh, a külső nemi szervek, kifejlődik az emlő, megjelenik a szeméremszőrzet, létrejönnek a másodlagos nemi jellegek.

A női nemi ciklus átlagosan 28 napos, az első napnak a menstruáció első napját nevezik. Az első 14 nap az úgynevezett follikuláris fázis, a második 14 nap a luteális fázis. Az első 14 nap során a kezdeti magas FSH szint serkenti a tüszőérést, illetve az ösztrogén termelődését, melynek a méhnyálkahártya kifejlődésében van szerepe. Átlagosan a 14. napon történik meg az ovuláció, melyet a hirtelen LH ugrás (LH-csúcs) vált ki. A domináns tüsző megreped, az érett petesejt kilökődik, majd a petevezetékbe kerül, ahol megtermékenyülhet. A megmaradt tüsző sárgatestté alakul át, mely progeszteront termel, ez felel a méhnyálkahártya további fenntartásáért. A ciklus végére, ha nem történt megtermékenyülés és beágyazódás, a sárgatest elsorvad, a progeszteron szint leesik, a méhnyálkahártya leválik, ez a menstruáció. 

Ha van beágyazódás, az embrió hCG-t (humán chorion gonadotrop) termel, mely fenntartja a sárgatestet, a progeszteron szint megmarad, így a nyálkahártya sem válik le. Később a progeszterontermelést a méhlepény veszi át, sok más egyéb hormon (többek között ösztrogén) termelésével egyetemben.

A szülés megindulásában számos hormon vesz részt, glukokortikoidok, emelkedett ösztrogén szint, mely fokozza a prosztaglandin szintézist, mely méhösszehúzódásokat vált ki, csakúgy, mint az agyalapi mirigy hormonja az oxitocin, melynek nagyon jelentős szerepe van a szülés végső szakaszában a „tolófájások” létrehozásában, illetve a méhlepény leválásában és a vérzés elállításában.

A terhesség során a hormonális változások hatására az emlő nyugalmi állapotból tejelválasztásra képes miriggyé alakul át. A tejelválasztás akkor tud megindulni, ha a placenta által termelt ösztrogén gátló hatása megszűnik, azaz a méhlepény teljes egészében leválik. A tej termelődéséhez a prolaktin nevű hormonra is szükség van, mely a szülést követően nagy mennyiségben van jelen a vérben, de minden egyes szoptatással megugrik a szintje a vérben. A szoptatási periódusban a magas prolaktin szint gátolja az LH, FSH termelődését, illetve alacsonyan tartja az ösztrogén szintet is, ezáltal gátolja a ciklus létrejöttét. Egyénenként változó, hogy kinek mikor jelentkezik újra menstruáció a szoptatási időszakban, előfordulhat olyan is, hogy csak a szoptatás teljes befejezésével jelentkezik újra vérzés.

A nők termékeny korszaka átlagosan 40-50 éves kor között befejeződik. A menopauza a menstruációs ciklusok megszűnését jelenti. A klimaktérium a menopauzát megelőző több éves szakasz. Ekkor az addig szabályos ciklusok szabálytalanokká válnak, ritkulnak, majd teljesen megszűnnek. Ennek hátterében a petefészek tüszőinek elfogyása, illetve a petefészek működés megszűnése áll. Ekkor az ösztrogénszint nagyon lecsökken, ez okozza a jellegzetes kellemetlen tüneteket, mint hőhullámok, ingerlékenység, alvásproblémák, hüvelyszárazság. Továbbá szintén az alacsony ösztrogén szint okozza a később esetlegesen igen komoly problémát jelentő posztmenopauzális oszteoporózist (csontritkulás).